A zöld tea (Camellia sinensis) története több ezer évre nyúlik vissza Kínába. A legenda szerint i.e. 2737-ben Sen Nung kínai császár forró vízzel teli edényébe véletlenül hullott bele a tealevél, és így fedezte fel az ízletes, frissítő italt. Hamarosan népszerűvé vált az egész országban, és később a buddhista szerzetesek is elterjesztették Japánba.
A Tang-dinasztia idején (618-907) már mindennapos itallá vált Kínában. A teázás művészete ebben az időszakban virágzott, és különleges helyet kapott a kínai kultúrában. Japánban a 8. században vált népszerűvé különösen a zen buddhizmushoz kapcsolódó teaszertartások révén.
Az 1600-as években eljutott Európába is, ahol hamar elterjedt a nemesség körében. Ma már világszerte ismert és kedvelt ital, amelyet nemcsak frissítő italként, hanem gyógynövényként is nagyra becsülnek.
Miben más a zöld tea, mint a többi?
Ez a tea igen gazdag a polifenolnak nevezett növényi vegyületekben, mivel ezek az anyagok nem vesznek el belőle annak az erjedési folyamatnak a során, melyen a többi tea viszont átmegy. A zöldtea polifenoljai közül a legfontosabb az epigallokatekhin gallát, vagyis az EGCG.
Hatóanyagok:
| Hatóanyagok |
2 kapszulában |
Mennyiség |
NRV% |
| Zöldtea levél szárítmány |
200 mg |
**% |
| Zöld tea kivonat |
|
|
|
|
80 mg |
**% |
| amelyből Polifenol (98 %) |
|
|
|
|
78,4 mg |
**% |
NRV%: referencia beviteli érték felnőttek számára
**%: napi ajánlott mennyiség nincs meghatározva |
Összetevők:
Tömegnövelő szer: mikrokristályos cellulóz, zöldtea levél szárítmány, pullulán kapszulahéj, zöldtea kivonat, fényezőanyag: zsírsavak, csomósodást gátló anyag: szilícium-dioxid
